Folytatjuk a sorozatot a Szt. Sz. Istenről. Arról lesz szó, hogy a Szt. Sz. a szívünkbe töltötte Isten szeretetét. Alapige, Róm 5,5b: Istennek szerelme (= szeretete, agapé) kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által, ki adatott nekünk.

Egy héttel ezelőtt szó volt arról is, hogy a gyülekezet, Isten háza élő kövekből épül fel, és Isten szeretete tartja össze, mint legtökéletesebb kötelék.

Most bővebben szólnék Isten szeretetéről, amit a hívő ember szívébe kitöltött a Szt. Sz. által. Arról, hogy: 1. Isten szeretetét csak a Szt. Sz. képes a szívünkbe tölteni.

2. Mit jelent az, hogy Isten szeretete bennünk van? 3. Milyen Isten szeretete? 4. A szeretet gyakorlása áldozattal jár. 5. Ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok.

1.) Isten szeretetét csak a Szt. Sz. képes a szívünkbe tölteni

Az alapigében azt olvastuk, hogy Istennek szeretete (agapé) kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által. Ez azt is jelenti, hogy nincs más mód arra, hogy az ember szívében Isten szeretete legyen. Ezt nem lehet megörökölni atyáinktól, mert tőlük hiábavaló, bűnös természetet örököltünk. Isten szeretetét nem tudja a szívünkbe helyezni sem angyal, sem másik ember, csak a Szt. Sz. Isten.

Ebből az is következik, hogy akiben nincs Szt. Sz., vagyis aki még nem született újonnan, annak a szívében nincs meg Isten szeretete. Van benne valamilyen emberi szeretet, szülői vagy gyermeki szeretet. Benne van az önmaga szeretete, a bűn- és a világ szeretete is. Sokféle szeretet lehet benne: szeretheti a természetet, a verseket, a szép képeket, sok mindent, de az Isten szeretete nincs benne.

Isten szeretete (agapé) csak az újonnan született emberben van.

Viszont akiket Isten újonnan szült a Szt. Sz. által, azokban megvan Isten szeretete. Lehet, hogy nem mindig látszik, lehet, hogy nem jár el mindig szeretetben, sőt még az is lehet, hogy olykor maga a hívő ember is kétségeskedik, hogy benne van-e Isten szeretete, de ezektől függetlenül benne van, mert Isten gyermeke.

2.) Mit jelent az, hogy Isten szeretete bennünk van a Szt. Sz. által?

Különös a Szt. Sz. munkája az emberben. Először arról győz meg, hogy bűnösök, elveszettek, Isten ellenségei vagyunk. A Sátán rabjai vagyunk, megkötözöttek, akik nem tudnak szabadulni, hiába akarnának. Tele vagyunk bűnnel. Ahogy az Ige mondja: Tit 3:3 Mert régenten mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek (= gyűlöltek), egymást gyűlölők valánk. Aki ezt már meglátta, az elismeri magáról, hogy méltó a kárhozatra.

És akkor a Szt. Sz. valami csodálatosra nyitja meg az ilyen ember szemét. Arra, ahogy az előbbi Ige folytatódik: Olvasd Tit 3:4-7 Csodálatos szeretet ragyog fel a bűnös előtt: Ján 3,16: Úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta...

Felragyog Kr. nagy áldozata, mert Isten abban mutatta meg a szeretetét felénk. 1Ján 4:10 Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy Ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.

Róm 5:8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét (agapé) abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt. Ezt mi nem érdemeltük meg, mindezt irgalmából, kegyelméből tette. Szeretete olyan nagy, hogy nem csak megbocsátott, és megmentett a kárhozattól, hanem gyermekeivé fogadott, és örökösök lettünk. Róm 8:17 szerint örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak. Sőt! 1Ján 3:2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.

Mindezt csak a Szt. Sz. által látjuk meg. A nem hívő ember nem ebben látja Isten szeretetét, – ha egyáltalán látja –, hanem abban, hogy megtartja az életét, esőt és napsütést ad, mindennapi kenyeret, erőt és egészséget és ezekhez hasonlót. Kétség nélkül ez is Isten szeretete. De a Szt. Sz. ezektől nagyobbat, Istennek az előbb említett, végére mehetetlenül nagy és örök értékű szeretetét töltötte a szívünkbe.

A mi szeretetünk ebből fakadó viszontszeretet. 1Ján 4:19 Mi szeretjük Őt; mert ő előbb szeretett minket! Csak az Ő „előbb szeretete” által lehetséges az, amit Isten a Törvényben kívánt. Azt kérdezték az Úrtól, Máté 22:36-39 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda neki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

3.) Milyen Isten szeretete?

Már az előbb is több mindent láthattunk Isten szeretetéből. Olv. 1Kor 13,4-8a. Most ezek közül csak néhányról, pontosabban hétről teszek említést.

(1) A szeretet hosszútűrő: Gondoljuk meg, milyen hosszú ideig tűrt Isten nekünk! Eltűrte, amíg bűnben, hitetlenségben éltünk. Eltűrte botlásainkat, miután hívővé lettünk. Hosszan tűr egy-egy Istent káromló embernek, várja, hogy megtérjen. Hosszan tűr ennek a gonosz világnak, mert nem akarja, hogy némelyek elvesszenek. Sokszor látunk olyan égbekiáltó igazságtalanságot és gonoszságot, hogy már mi magunk is azt kérdezzük: Hogyan tűrheti ezt el Isten? De az Ő szeretete még tűr és vár. Ezt a szeretetet töltötte ki a Szt. Sz. a mi szívünkbe is!

(2) A szeretet kegyes. Azt jelenti, hogy jóságosan, kedvesen, szelíden, irgalmasan viselkedik. Ezt mutatta be J. Kr. a földön. Ő ilyen! Luk 4:22 és elálmélkodának kedves beszédein. Máté 11:29 tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok. Mikor vádolták, mert bűnösökkel együtt evett, azt mondta:

Máté 9:13 Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.

Ezt a szeretetet töltötte ki Isten a Szt. Sz. által a mi szívünkbe is!

(3) A szeretet nem keresi a maga hasznát. Róm 8:32 Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta. J. Kr. sem a maga hasznát kereste: Fil 2:6-7 Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [Ő] az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl. Ezt a szeretetet töltötte ki az Úr a Szt. Sz. által a mi szívünkbe is!

(4) A szeretet nem rója fel a gonoszt. Nem tartja számon. Zsolt 130:3-4 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! 4 Hiszen te nálad van a bocsánat... Nem számítja fel a bűneinket, mert J. Kr. már kifizette az árát a vérével. Ezt a szeretetet töltötte ki az Úr a Szt. Sz. által a mi szívünkbe is!

(5) A szeretet nem örül a hamisságnak. Annyira nem, hogy ha szükséges, meg is fenyít. Zsid 12:6 Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Nem azt nézi, hogy mit kívánunk, hanem mi válik a javunkra.

(6) A szeretet soha el nem fogy. Nem szűnik meg. Nem hagy alább. Örök, mint Isten, hiszen 1Ján 4:16 szerint Az Isten szeretet. Ő maga a szeretet.

(7) Legnagyobb a szeretet – olvassuk az 1Kor 13. r. végén.

Ezt a szeretetet töltötte ki Isten a Szt. Sz. által a mi szívünkbe is azért, hogy ne másoktól várjuk el, hogy szeressenek, hanem mi szeressünk az Ő szeretetével!

4.) A szeretet gyakorlása áldozattal jár

Áldozattal járt Istennek is. A legnagyobb áldozatot Ő tette, amikor Fiát adta. Áldozattal járt J. Kr.-nak is, amikor életét önként letette, és vérét adta. Még az emberi szeretet is áldozattal jár. Gondoljunk az anyai szeretetre.  Akit szeretünk, azért készek vagyunk örömmel áldozatot hozni.

Felmerül a kérdés: Ha Isten szeretete ott van az újonnan születettek szívében, mi az oka, hogy olykor nem szeretünk? Hogy néha türelmetlenek vagyunk, nem vagyunk jóságosak a másik iránt, felrójuk a rosszat és nem akarunk szívből megbocsátani, és akkor sem intünk, ha kellene, ha ez lenne a szeretet?

Az ok: Nem akarjuk meghozni a szeretettel járó áldozatot. Nézzünk erre két példát! (1) A szeretet nem rója fel a gonoszt. Vagyis nem tartja számon. Láttuk, hogy Isten azért nem számítja fel a bűneinket, mert J. Kr. már kifizette az árát. Az áldozatot Isten és J. Kr. hozta. Ha valaki ellenünk vétkezik, nekünk kárt okoz, akár anyagilag, akár erkölcsileg, mert pl. hazugságot terjeszt rólunk, megbánt bármivel, akkor a régi természetünk felháborodik. Lehet, hogy azonnal nem szólunk, de felrójuk, nem felejtjük, és alkalomadtán éreztetjük vele, vagy mással is, amit tett. Vagyis nem bocsátunk meg. Mi lenne az ár, amit szeretetből fizetnünk kellene? Csak annyi, hogy megtagadjuk a „becses énünket”. Sokszor nem vagyunk képesek erre. Pedig tudhatjuk, hogy J. Kr. már az ellenünk vétkező bűnéért is kifizette az árat, és mi képesek volnánk még egyszer megfizettetni vele, „bevasalni” rajta!

(2) A szükséges intést azért mellőzzük, mert kerüljük a vele járó kellemetlenséget. Mert akit megintünk, sokszor nem látja be a bűnét, nem fogadja el az intést, hanem megharagszik, és az intő ellen fordul. Akár még azt is mondja: Zsolt 141:5 Ha igaz fedd engem: jól van az, „de te nem vagy igaz, nem vagy különb tőlem!”. A szeretetből való intésnek ára van. Ki hajlandó megfizetni az árát? A prófétákat meg is ölték. J. Kr. is gyakorolta az intést, és igen nagy árat fizetett ezért is!

5.) Ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok

Ha valakiben nincs Isten szeretete, az agapé, azért semmi, mert a Szt. Sz. sincs benne, nincs új élete, még elveszett, kárhozatban van. Bármit tesz! Olv. 1Kor 13,1-3. Nyelveken szólhat, jövendőt mondhat, nagy titkokat ismerhet, csodákat tehet, sőt a 3. v. szerint vagyonát szétoszthatja, testét tűzre adhatja - szeretet nélkül.

De másik oldala is van ennek! Ha valaki nem gyakorolja, nem hozza meg a szeretet áldozatát, lelkének megtagadását, akkor számára semmit nem ér, amit tesz. Semmi a nagy Biblia-ismeret és még vagyonának szétosztása is. Hogy lehet ez? Lehet szeretet nélkül ezt megtenni, vagy testét halálra adni? Lehet! Pl. lehet sok jót tenni, sőt meghalni, emberek előtti dicsőségvágyból, kérkedésből, ami semmit sem ér.

Befejezés

1Kor 8:1b Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. A Biblia-ismeretünk nagysága önmagában jó, de ha nem jár együtt a szeretet gyakorlásával, vagyis önmagunknak, a lelkünknek, az énünknek, világi vágyainknak a megtagadásával, akkor nem épít. Csak az Isten szeretete építi a belső emberünket, a másik embert, a családunkat, a rokonainkat, a környezetünket, a gyülekezetet. Mi, hívő emberek felelősek vagyunk ezért. Gyakoroljuk hát ezt a szeretetet! Ámen.